Általános bemutató

Kedves Látogató!

 Mit tud nyújtani ez a Székelyföld központi területén, a Hargita-hegység lábánál, a Nagyküküllő felső völgyében

meghúzódó, közel 35 ezer lelket számláló magyar kisváros? Minden településnek megvan a sajátos arculata, hangulata,

amelyet a múlt és jelen történései, az ott élő vagy csak éppen átutazó emberek álmai és megvalósításai alakítottak,

formáltak. Székelyudvarhely területe már a legrégibb időktől lakott volt. Erre utalnak a régészeti feltárások által

előkerült kőszerszámok, kerámiaanyag, bronzbalták vagy a kora vaskori tárgyak. A rómaiak castrumot építettek,

amit az egymást követő vándor népek elpusztítottak. Ma a castrum helyén az 1562–1565 között, a székelyek megzabolázására

épült Székelytámadt vár látható romos állapotban. A település első említése az 1333-as pápai tizedjegyzékből

származik, 1485-ben pedig már mint város szerepelt a Báthory István erdélyi vajda által kiadott oklevélben. 

Székelyudvarhely rangját emelték az itt tartott székely nemzetgyűlések, az egész Székelyföldre érvényes ítéleteket hozó

fellebbviteli törvényszék ittléte. Talán ennek is köszönhető, hogy a későbbi korokban gyakran úgy emlegették a települést,

mint a székely anyavárost. Az elmúlt évszázadok viharos időszakainak, háborúinak, impérium- és rendszerváltozásainak

dacára, a város hírnevét öregbítő iskolák, középületek, gyárak, vasút, hangulatos polgári házak, vendéglők,

kávéházak létesültek. Az erdélyi vallási toleranciát hirdetik egymás szomszédságában a római katolikus,

református, unitárius, görögkeleti vagy a 20. században megjelenő neoprotestáns felekezetek templomai. A város – 

egykori írója, Tomcsa Sándor szavaival élve – rendelkezett minden olyan képességgel, adottsággal, infrastrukturális

tervvel, amely által nagyváros lehetett volna, de mégsem lett az. Talán éppen ez adja varázsát: a kisvárosi lét, gazdag

történelmi múlt, kiváló természeti adottságok, színes diákélet, pezsgő kulturális élet, a Hargita szépsége, a közeli

fürdők – Szejke, Homoródfürdő – vonzása, az ízletes székely konyha, a szilvapálinka, a kürtőskalács és a székely

vendégszeretet.

Gidó Csaba történész

Székelyudvarhely megyei jogú város Romániában Hargita megyében. Az Udvarhelyi-medence gazdasági és művelődési központja. 

A megye második legnépesebb városa. A székelység történelmi, társadalom- és művelődéstörténeti központja, 

s Székelyföld évszázados hagyományokra visszatekintő székhelye.

Fontos közúti csomópont, vasúti végállomás. 

Az Udvarhelyi-medence gazdasági és művelődési központja.

Az Udvarhelyi-medence egyik legkorábbi települése.

Székelyföld és a székely székek központja évszázadokon keresztül.

Székelyudvarhely, a 660 éves kisváros, az Erdélyi-medence keleti-délkeleti peremövében, a 

Küküllő-dombvidék keleti szegélyén, a Nagy-Küküllő folyó felső szakasza mentén fekszik.

A város jelentősebb egyházi és világi épületei több mint 200-300 éves múltra tekintenek vissza.

Az idők folyamán téglalap alakúvá formálódott Főtér és közvetlen környéke alkotja a Belvárost.

Főtere a három főút és néhány utca összefutó öble.

Műemlékei, műemlék jellegű épületei és épülettömbjei a Főtéren összpontosulnak: az Ó-város lényege sűrűsödik ott.

A környék a népmuvészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája.

Látnivalók Székelyudvarhelyen: